Üdvözlet Mindenkinek szeretettel!

A főiskola után Tihanyban kezdtem a Hungarhotelsnél áruforgalmistaként majd  öt év múlva kineveztek aTihany Szálló és Motel komplexum igazgatójává. Ezt a beosztást  három évig, 1973-ig, második fiam születéséig töltöttem be.

1975-től a Balatonfüred Ö. E. kereskedelmi igazgatójaként Pócs Imre helyettese voltam 2 éven keresztül.

12 év "balatonozás" után 1977-ben elköltöztünk Sopronba (szüleim ott éltek) és ismét egy évfolyamtárs, Vránich István helyettese lettem. Gyönyörű évek voltak, szállodanyitások (Palatinus, Lővér), cukrászdák, éttermek indítása műemléki környezetben (Generális, Corvinus, stb.), mely munkálatokban tevékenyen részt vehettem elsősorban a belsőépítészek "Mitarbeiterin"-jeként valamint reklám- és marketing szervezőként.

1990-ben rám esett a bizalom, hogy a Lővér Szállda VI. emeletén megvalósuló Egészség Szépség Központ (Beauty Farm) osztrák-magyar vegyes tulajdonú kft. ügyvezetője lehettem. Ezek is alkotó évek voltak, valami újat sikerült létrehoznunk, a mai fitness-wellness hullámnak az első magyarországi állomását.

Nyugdíjba 55 éves koromban mentem, de utána évekig idegenvezetőként Sopronban és környékén németül és angolul vezettem. De a pályafutást befejezni  egy  nagyszerű alkalom adódott.
Bocsák Ági hívott az újonnan  megnyíló, közeli röjtökmuzsaji Szidónia Kastélyszálló wellness részlegének vezetői posztjára. A 2000. év szilveszterén volt a  nyitás, csodálatos évek, színvonalas és változatos munka volt igazán profi és fiatalos csapattal. A szép évek után úgy döntöttem, hogy 60 évesen  már furcsa lenne egy wellness reklámarca lenni. Így végleg visszavonultam, a szakmától  nem teljesen, hiszen a mai napig  ívnak a Kamarától  idegenvezetők, pincérek, szakácsok, cukrászok vizsgáztatására.

Hálaistennek fiaim és menyeim jóvoltából még szebb feladatot kaptam. Jöttek, az unokák sorra egymás után: Kristóf (12), Matyika (10) és Bence (11), Anna (8).  Igazi nagyszülői teendők (edzések, különórák, főzés, stb.), melyeket a mindennapokban gyakorolhatunk, mert  mindnyájan Sopronban vagy környékén (Fertőbozon) lakunk. Férjem Hajnal János, szintén a szakmában dolgozott (Gellért, Karancs, Annabella, Palatinus, nagycenki Széchenyi Kastélyszálló),  jelenleg is óraadó tanár.

 A "nyavalyák" engem sem kerültek el, 66 éves koromban  abba kellett hagynom a rendszeres sportolást, nagy szerelmemet, a teniszt. Ennek eredményeképpen szépen "kigömbölyödtem", amit majd megláttok. Különben békében, kiegyensúlyozottan  élünk szeretteink körében.

Köszönöm a szervezést, nagyon örülök, hogy találkozhatunk!

Sok szeretettel üdvözöllek Benneteket

Hajnal / Rihay Kati

Kedves volt évfolyamtársaim,

Nagyon kellemes emlékeim között tartom számon a veletek eltöltött pár évet de a folytatás, hogy finoman fejezzem ki magam, nem volt egy sikertörténet -már ami a szakmai részt illeti.

Az a 4 év amit a hatodik kerületi Vendéglátónál üzletvezető helyettesként töltöttem (Opera étterem és Párizsi cukrászda) kemény konfrontáció volt a valósággal, telis teli olyan meglepetésekkel, amit a főiskolán nem tanítottak.

Majd Mosóczi Karcsi ajánlására Hungarhotels Ellenőrzési Osztályán újabb 4 év - ez minőségi ugrást jelentett, bár a mai napig tartó naivitásom itt sem hagyott cserben...

Ennek egyik betetőzéseként jutottam el 1973-ban Rotterdamba dolgozni, de ez már egy másik történet.

Azóta ott élek de nagyon gyakori és szoros kapcsolatom van mind az itt lévő családommal mind az itteni mindennapok eseményeivel.

10 éve vagyok szabad ember, azaz nyugdíjas. Kertelek, azaz egy bérelt kertben próbálok úgy tenni, mintha értenék hozzá, már kb. 17 éve, de a kert még mindig győzésre áll....

Nem adom fel!

Örülök hogy a véletlen úgy hozta -Körmendy Margit megtalált a Facebook-on- hogy részt vehetek eme nevezetes eseményen!

A szerdai viszontlátásig baráti üdvözlet mindannyitoknak!

Bürger Kati

Vendéglátóipari Technikum után, az Utasellátó Vállaltnál szereztem meg a szakács szakmunkás bizonyítványomat.

Az Utasellátó szponzorálásával nyertem felvételt a Felsőfoú Vendéglátóipari Szakiskolába, ahol  több technikumi iskolatársammal találkoztam. Ezeket az éveket életem legszebb évei közé sorolom, mert akkor még a technikumi tudásunk lényegében elegendő volt a felsőfokú végzettség megszerzéséhez. Legjobban az tetszett, hogy a konyhában olyan tanár dirigált, akinek még szakács szakképesítése sem volt. De jó volt azért is, mert emellett tudtunk munkát vállalni a korábbi munkahelyeinken, meg a Vidámparkban, mint felszolgáló.

Időnként a Tanszéket áthelyeztük a Duna partra és sörözőkbe is. 

A katonaságnál szerencsém volt, mivel olyan helyre kerültem, ahol 1 év után tévedésből leszereltek, mivel a  Felsőfokú Technikumot főiskolának tekintették. Volt olyan katonatársam, akivel együtt vonultam be és 2 évet húzott le, mivel kihelyezték csapathoz.

Visszakerülve az Utasellátóhoz, mint szakács szakmunkás föltornáztam magam Termelési Osztályvezetői, illetve Területi Igazgatói beosztásig. Eleinte furcsa volt azokat irányítani, akik korábban a főnökeim voltak, de megszoktam. A cégnél jól éreztem magam, ezt bizonyítja a közel 30 éves ottlétem. Későbbiekben a privatizáció idején a cég válságba került, gyakorlatilag megszűnt és így kénytelen voltam új munkahelyet keresni. Az akkori Csepel Vendéglátó Vállalat vezetése hívott és én mentem. Ott dolgoztam először, mint termelési osztályvezető, majd későbbiekben, mint főosztályvezető. Ez a "kis" cég az Utasellátóhoz képest, feladatilag gyerekjáték volt számomra. Csak előrelépésről szó sem lehetett, hiszen ezek a helyek már foglaltak voltak .62 évesen, érdemeim elismerése mellett nyugdíjaztak, mivel az én munkaköröm kellett másnak. Nagy nehezen a jelentős értékű részvényeink visszaváltásra kerültek, természetesen nem névértékében, de így sem voltam vesztese a tranzakciónak. Mindkét céggel lényegében tartom a kapcsolatot.

Jelenleg, mint nyugdíjas üzemeltetek, családi vállalkozásban egy Lottózót: Bp.II., Kisrókus u. 9/11., amely jelentősen leköti az időmet. Szabadidőmben a solymári telkemen vagyok és kertészkedem. Belemélyedtem és ezt tanultuk is a technikumban, - a pálinkafőzésbe. Jelenleg a Vilmos körtepálinkával  vagyok a szomszédoknál piacvezető, de próbálkozom szőlő, málna, ribizli pálinkával is.

Egy fiam van, aki a Lottózó oszlopos tagja.

Betegségek részben elkerültek, annak ellenére, hogy 6 évvel ezelőtt volt egy Stroke-om, ami az ágyhoz kötött és ismét meg kellett tanulnom járni. Sajnos a WC-re ki kellett jussak, az nekem akkor alkalmanként 500 Ft-omba került, amit anyagilag kibírtam, csak a baj akkor kezdődött, ha éjszaka jött rám. De az éjszakás nővér 3 korteremmel arrébb az asztal alatt, az ágyneműkön aludt. Egyébként úgy érzem, hogy figyelembe véve a 72 évemet, jó állapotban vagyok és örülök annak, hogy azok között lehetek, akik ezen a találkozón jelen vannak. Erre természetesen, a főiskola elvégzése után még nem gondoltunk. Nagyon szeretném - mint mindenki - hogy elkövetkezendő ilyen találkozókon jelen lehessünk.

Elvtársi üdvözlet helyett, tisztelet minden jelenlevőnek!

Kedves Lányok és Fiúk!

Nagyszerű olvasni  az életrajzi blogokat, erre nem vállalkoznék, de röviden összefoglalom az elmúlt éveket, ha nem is az 50-et, de néhányat.

Azt  talán tudjátok, hogy  a Főiskola elvégzése után  az idegenforgalomba  helyezkedtem el. Először a MALÉV Air Toursnál dolgoztam   alakulásától  4 évet. Majd  Székesfehérvárra költöztünk és az akkor alakult Cooptourist Szövetkezeti Utazási Irodában irodavezető voltam. 1975-ben a SKÁLA  építésekor visszaköltöztünk Budapestre és változatlanul a COOPTOURIST-nál folytattam  irodavezető és rendezvényszervezőként a munkát, Elvégeztem közben az idegenvezetői tanfolyamot  és így lehetőségem volt  sok kiutazó csoportot  kísérni, ami  abban az időben igen nagy kiváltság volt, ma is hálás vagyok a Sorsnak ezért  a lehetőségért  és különösen a Családomnak, akitől messzemenő támogatást kaptam.

Az OTP PENTA TOURS megalakulásakor átmentem  oda dolgozni. Irodavezetőként szintén foglalkoztam  kiutazó csoportok szervezésével.

1965. július 10-én összeházasodtunk  Demján Sanyival, most fogjuk ünnepelni aranylakodalmunkat. Egy lányunk van, 3  unokánk és  dédunokánk, aki 2 hónapos.

A rendszerváltozás után  sokat éltünk Kanadában, Torontóban, a gyerekekkel.

 Nyugdíjas  vagyok néhány  éve. Sokat járok  koncertre, színházba, operába és van egy új szenvedélyem , ami már lassan 10.  éve tart, argentin tangót táncolok.

Sanyiról nem írok külön, mert  Róla sokat lehet hallani és biztosan ismeritek  a pályáját, sikereit, kudarcait. Mindezek ellenére az elmúlt 50  évünk sok boldogságot  és közös élményt adott.

Örömmel megyünk mindketten a találkozóra  és köszönet a Szervezőknek  és Wossala Gyurinak a  helyszint.

Ladányi Lidi és Demján Sanyi

Tudtátok, hogy Péter utóbbi években több szórakoztató színpadi darabot írt? 

A Spinoza Színházban az alábbi darabok fűződnek a nevéhez:
Freud és Ferenczi, Hej, Salamon Béla, In Memoriam Kézdy György, Jordán '70, Karinthy, a Frici, Love game. Bővebben itt találjátok.

Mellékelek még egy zenét. (katt ide) A szöveg Péter műve. Ő küldte nekem, mikor négy éve a hasonló kerek számú érettségi évfordulónkat szerveztük. Ebbe a szervezésbe is szerettem volna bevonni, de nem várta meg a telefonomat.

Sziasztok, Gőbel Öcsi/László/ vagyok.

Nem Veletek végeztem mert az első két nappali tanév után levelezőre mentem,így csak később fejeztem be a sulit. Először a Békében voltam szállodaportás majd a  Sportszállóban voltam szintén portás a nyitástól 76-ig ,amikor a Hiltont nyitottuk. Ott is a recen dolgoztam 84-ig majd assistant manager lettem egy párizs hiltoni tréning után. 2000-ben mentem nyugdíjba.

79 óta Törökbálintom lakom három lánygyermekünk van akik Berlinben élnek, ketten már családosak.  Kétezer óta elvált vagyok de hálistennek jó viszonyban exnejemmel. A legkisebb lányunkat együtt neveltük aki most 20 éves. Boldogan megyek a találkozónkra a negyvenévesen ott voltam azóta is vágyakozom utánatok.

See you soon:

Öcsi           

Thurzó Vali vagyok és hogy némiképp betudjatok azonosítani az angol csoportba jártam.

Életem nem "kalandregény", így csak röviden foglalom össze.

Gimnáziumi érettségi, cukrász szakma, Felsőfokú Vend. Ip. Isk., később főiskolai kiegészítő. 

Állásaim: cukrász instruktor, előadó, majd a 80-as évek közepétől kerületi Önkormányzatoknál dolgoztam, onnan mentem nyugdíjba.

Két gyermekem van és 6 unokám, így nem unatkozom. Időközben férjemtől elváltam.

Hobbim az olvasás és a természetjárás.

Sok-sok üdvözlettel: Vali

Családunk kibővült. A két gyermeknek (egy lány, egy fiú) köszönhetően: öt unokám van; 2 lány és 3 fiú. Korban elég széles skálát ölelnek át (3 és 18 év közöttiek).

Férjemmel mindketten nyugdíjasok vagyunk. Életünket kitölti az utazás a gyerekekhez vagy az arra való készülődés, mivel Belgiumban, ill. Kaliforniában élnek. Így a hétköznapok szürkesége (nem az „ötven árnyalata”) nem tud elhatalmasodni. Szívesen járunk Magyarországon rendezvényekre, fesztiválokra. Ha tehetem, lemegyek a Duna-partra biciklizni. Szellemi képességem nem romlott. Most is csak egy dolgot felejtek el. (Régen 10-ből egyet, jelenleg kettőből egyet.)

 MUNKÁM

Visszatekintve az alapokig 1968-ban elvégeztem a különbözetit (Főiskola lett). A szamárlétra minden fokát bejártam. Szakképesítést szereztem felszolgáló és portás szakmából. A főiskolán ösztöndíjas voltam a Hungar Hotels berkeiben. Szállodát választottam, mert itt hozzám jött a vendég.

Az elmúlt 50 évben legtöbbet Csákvári Árpival hozott össze a sors. Remek főnököm volt mindig, most már megmondhatom. Magyar Mártival minden évben érettségi találkozón futunk össze. Flesch Petivel is többször találkoztunk. Kozma Anival is össze-össze jövünk, főleg e-mail-ben. Termes Attikával dolgoztam együtt. Pócs Imivel is a nyugdíjas találkozókon futunk össze.

Szerencsés voltam, mert végig azt csináltam, amit szerettem is. A kollégáim szerint dinamikus, a férjem szerint izgága vagyok. Nyugdíjba menésem kissé megrázott. Hiányzott a szálloda. A Turizmus Zrt.-nél pár évig a szállodák minőségi besorolását teszteltem. Vizsgáztam közös képviseletből, és Szentendrén egy társasházban közös képviselőséget vállaltam.

2009-ben történt komolyabb betegségem óta teljesen „nyugdíjas” vagyok.

1989-től 2003-ig Münchenben dolgoztunk. Visszatérve Pannoniánál kineveztek az Emke igazgatójának. Innen mentem nyugdíjba. több iskolatársamról hallomásból értesültem életük egy-egy szakaszánál. Így nem teljesen „tudatlanul” megyek Almádiba.

Várom a találkozást Veletek, egy baráti ölelésre és jó duma partikra, emlékezésekre.

Budapest, 2015. június 5

Zseni Vali.

Kedves Mindenki!  

Nem szeretnék dicsekedni, hisz nem erre szól e pár sor!

Egész életem ebben a szakmában töltöttem és boldog ember vagyok igy is, hogy ez  jó gondolat e , döntsétek el Ti

-vagy beszéljünk még róla.

Vas megyei gyerekként 57-től Technikum, majd a Főiskola és természetesen kétszer itt kezdtem a szakmai utam Szombathelyen.

67-től Budapest Szálló 15 év, majd 2év Balaton és némi fellélegzéssel 5év Bécs. Ezt követően el is küldtek, nem is , ez a rendszer változás:5év maszek  vendéglátás beruházás, befektetés tanácsadás és 95-től vissza egy búcsú 10évre a Flamenkó Szálloba.

Közben sok érdekesség: külföldi utak(magyar hetek) szálloda és étterem fejlesztés(Budapest Szálloda,Vásár Expo Szálló, Bécs Hungária,München Budapest, Európa Szálló Konferencia Központ), majd még befektetési tanácsadás, vagyonértékelés a vendéglátás területén---- igy mondható színesebbnek!!  és 2005 ill 2007 nyugdíj,azt hiszem 65 év elég.

Barátaim! Röviden talán szerencsésnek is mondhatom magam, de biztos, hogy keményen megdolgoztam mindenhol az elért eredményekért.

Ma talán ennyi, ünnepeljünk nagy szeretettel együtt!!!!!

Sok üdvözlet : D Tóni