Így értem el napjainkig:
Főiskola után féléves Gellért szállodai agyfényesítés következett, majd a 66-ban nyíló Sport szállodában szállodai üzletvezető lettem.
Szűk három hónapi csillogás után beindult a rakéta és április végén üstökösként tűntem fel első szocialista városunk ötágú vörös csillagokkal díszített egén, az Aranycsillag Szálloda igazgatói vörös bársony székében. Utólag,-50 év távlatából is- mosolygok, a világot megváltani készülő ifjú titán aktivitásán és soha nem mulasztom el kalapom megemelését ottani kollégáim előtt. Elviselték hiperaktivitásomat.
Nem úgy a város pártvezetése. Egy hét után összebalhéztunk,( már nem én velük, hanem ők velem) de közel négy évig nem tudott ledobni a ló. Mivel odakerülésem pillanatától olthatatlan vágyam volt a főváros iránt, amit a Nagy Vezír végül is méltányolt és a kitüntetésnek is beillő „száműzetésem” véget ért. Nem volt az oly rossz, de a város brrrrrr.
Jött Budapest. Ez volt nekem „Amerika”. Budapest Szállodaigazgató helyettes lettem bő 3 évig. Talán nem voltam elég hűséges vagy „magasabbra” vágytam, elhagytam szakmai bölcsőmet, a Hungarhotelst.
Ablakomból látszott egy építkezés, ott épült (az) EUROPA. (No nem az, amit ma annyit emlegetnek, hanem a szálloda. Megcéloztam, és 20 évig – építéstől félig bontásig vezettem. Aztán elért a privatizáció és 93-ban feleslegessé váltam.
De nem volt gáz, mert mikor kirúgtak, már volt állásom a Balatonon és nem is rossz. A Veszprém megyei Önkormányzat a Balatontourist igazgatói székére pályázatot írt ki. Sok pártból álló politikai testület, komoly versenyfutás. Jó szakmai referencia, jó pályázat, kis hátszél,,, győzelem”.
Hát itt tanultam meg, mit jelent a „gyütt-ment”. A többiek mind megyeiek voltak én meg gyütt-ment. Tartott 3 évig , míg megemésztettek, de aztán „örökös tag” lettem. Ehhez hozzájárult az is, hogy több köztestületi, szakmai, érdekvédelmi, civil és gazdasági társaság irányító szervezetében vettem/vehettem részt.
Néhány szakmai kitüntetés mellett 2006-ban megkaptam a „Köztársaság Arany Érdemkereszt” kitüntetést. Külön öröm volt számomra, hogy ezt Lombosi Gábor társaságában vehettem át.
2005-ben a Megyei Önkormányzat eladta a céget, azaz a 15 Balaton parti kempinget. De most nem rúgtak ki. Még 2 évig maradtam Veszprémben.
Ami aztán jött, azt már nem tudtam volna csinálni (szalámi, húsdaráló). A budapesti Tulaj központjában részt vettem a megalomán balatoni fejlesztési tervek alkotásában és 66 évesen elég öregnek éreztem magam, hogy abbahagyjam. De végül bedőlt a cég. Akár hiszitek akár nem, nem én okoztam a vesztét.
Így legalább lelkiismeret-furdalás nélkül megtértem gyümölcsfáimhoz.
Apropó gyümölcsfák:
Amikor nem dolgoztam, sportolgattam és balatoni kertünket ápolgattam, (ami mára szinte otthonunkká vált a budapesti mellett.) Erre veszprémi időmben jó alkalmam volt. Jó néhányszor körbebicikliztem és át is úsztam a Balatont. Legemlékezetesebb a 11 marathonfutás és a Bécs Budapest Supermarathon.(utóbbi váltóban.)
A főiskola rendes tanulmányon kívül elvégeztem a kiegészítőt, Üzemgazdász lettem, majd szintén a Főiskolán a Szakközgazdász képzőt. De ennek már nem sok hasznát veszem.
Viszont, múlt évben kétszer egy napos képzésen, pálinkafőző és rétes készítő tanfolyamot végeztem, no látjátok most ennek jött el az ideje.
Családom kiterjedtségére a közepes a jellemző Első házasságomban két nagy fiam van. Idősebb, András tovább vitte az apja szakmáját (ma már lebeszélném, de akkor tetszett. Kempinszkyben portás, nála két unokám van
Kisebbik, Tamás szintén a szakmában kezdett, Francia országban tanult, szakácsnak, Ez nekem ma is tetszene, de neki nem. Ma Izraelben halat tenyésztés ott három unokám van.
Még mind az öten tanulnak.
Második házasságban van egy lányom, Zsófi. Ő segít ennek az oldalnak összeállításában. Nála, hála istennek fel sem merült a szülők szakmája, t.i. feleségem szintén a Főiskolánk gyermeke, de már elhagyta a pályát. Zsófinak több esze volt, Pszichológus lett.
Az most annyira menő, mint a mi időnkben a vendéglátás.
