Vendéglátóipari Technikum után, az Utasellátó Vállaltnál szereztem meg a szakács szakmunkás bizonyítványomat.

Az Utasellátó szponzorálásával nyertem felvételt a Felsőfoú Vendéglátóipari Szakiskolába, ahol  több technikumi iskolatársammal találkoztam. Ezeket az éveket életem legszebb évei közé sorolom, mert akkor még a technikumi tudásunk lényegében elegendő volt a felsőfokú végzettség megszerzéséhez. Legjobban az tetszett, hogy a konyhában olyan tanár dirigált, akinek még szakács szakképesítése sem volt. De jó volt azért is, mert emellett tudtunk munkát vállalni a korábbi munkahelyeinken, meg a Vidámparkban, mint felszolgáló.

Időnként a Tanszéket áthelyeztük a Duna partra és sörözőkbe is. 

A katonaságnál szerencsém volt, mivel olyan helyre kerültem, ahol 1 év után tévedésből leszereltek, mivel a  Felsőfokú Technikumot főiskolának tekintették. Volt olyan katonatársam, akivel együtt vonultam be és 2 évet húzott le, mivel kihelyezték csapathoz.

Visszakerülve az Utasellátóhoz, mint szakács szakmunkás föltornáztam magam Termelési Osztályvezetői, illetve Területi Igazgatói beosztásig. Eleinte furcsa volt azokat irányítani, akik korábban a főnökeim voltak, de megszoktam. A cégnél jól éreztem magam, ezt bizonyítja a közel 30 éves ottlétem. Későbbiekben a privatizáció idején a cég válságba került, gyakorlatilag megszűnt és így kénytelen voltam új munkahelyet keresni. Az akkori Csepel Vendéglátó Vállalat vezetése hívott és én mentem. Ott dolgoztam először, mint termelési osztályvezető, majd későbbiekben, mint főosztályvezető. Ez a "kis" cég az Utasellátóhoz képest, feladatilag gyerekjáték volt számomra. Csak előrelépésről szó sem lehetett, hiszen ezek a helyek már foglaltak voltak .62 évesen, érdemeim elismerése mellett nyugdíjaztak, mivel az én munkaköröm kellett másnak. Nagy nehezen a jelentős értékű részvényeink visszaváltásra kerültek, természetesen nem névértékében, de így sem voltam vesztese a tranzakciónak. Mindkét céggel lényegében tartom a kapcsolatot.

Jelenleg, mint nyugdíjas üzemeltetek, családi vállalkozásban egy Lottózót: Bp.II., Kisrókus u. 9/11., amely jelentősen leköti az időmet. Szabadidőmben a solymári telkemen vagyok és kertészkedem. Belemélyedtem és ezt tanultuk is a technikumban, - a pálinkafőzésbe. Jelenleg a Vilmos körtepálinkával  vagyok a szomszédoknál piacvezető, de próbálkozom szőlő, málna, ribizli pálinkával is.

Egy fiam van, aki a Lottózó oszlopos tagja.

Betegségek részben elkerültek, annak ellenére, hogy 6 évvel ezelőtt volt egy Stroke-om, ami az ágyhoz kötött és ismét meg kellett tanulnom járni. Sajnos a WC-re ki kellett jussak, az nekem akkor alkalmanként 500 Ft-omba került, amit anyagilag kibírtam, csak a baj akkor kezdődött, ha éjszaka jött rám. De az éjszakás nővér 3 korteremmel arrébb az asztal alatt, az ágyneműkön aludt. Egyébként úgy érzem, hogy figyelembe véve a 72 évemet, jó állapotban vagyok és örülök annak, hogy azok között lehetek, akik ezen a találkozón jelen vannak. Erre természetesen, a főiskola elvégzése után még nem gondoltunk. Nagyon szeretném - mint mindenki - hogy elkövetkezendő ilyen találkozókon jelen lehessünk.

Elvtársi üdvözlet helyett, tisztelet minden jelenlevőnek!