Kedves évfolyamtársaim!

Sajnos az összejövetelen nem tudok részt venni, ezért a "hozzászólásomat " írásban juttatom el Hozzátok.

Olgi, a feleségem, akivel - ha megérjük- februárban leszünk 50 éves házasok, szürkehályog műtét előtt áll, nekem pedig a szívemmel vannak problémáim.2011 - ben Debrecenben katétereztek, itt pedig júniusban van a folytatás.

Enyhítő körülmény számomra, hogy eddig valamennyi összejövetelen részt vettem  .

Mi 2012 óta Ausztriában, Frohnleitenben élünk, követtük a fiunkat és családját, akik 2010 óta laknak Ausztriában. Eleinte többször kijöttünk hozzájuk, de aztán úgy döntöttünk, hogy végleg elhagyjuk Magyarországot.

Frohnleitenben 400 méterre lakunk egymástól és a " hozzászólásomat " is náluk írom, mert ma délelőtt én vagyok az unokafelelős. Két aranyos unokánk van.5 éves kislány, és 3 éves fiú.Oroszul és magyarul beszélnek, és osztrák óvodába járnak.(a menyünk Lettországból származik.)

Az ilyen unokázás mindenkinek jó, és pénzben nem kifejezhető örömöket jelentenek számunkra.

A fiunk Péter kényszerből jött el Magyarországról, mert sem Debrecenben, sem pedig Budapesten nem tudott elhelyezkedni.(Angol, és német nyelvű tanári diplomával, holland nyelvű felsőfokú, honosított állami nyelvvizsgával, orosz nyelvtudással és Franciaországban turizmus szakon szerzett másoddiplomával.)

Csak összehasonlításképpen: a mi időnkben a felsőfokú  technikusi oklevéllel mindenki el tudott helyezkedni,sőt a fele előtte még ösztöndíjat is kapott.

Most magunkról is néhány szót.

A több évtizedes aranybikai, majd a Cívis Hotelsnél eltöltött idő után még ma is bánt ami az Aranybikával történt. Azzal a szállodával, ahol a 80 - as években, és a 90 - es évek elején még három Védnöki Táblás üzlet működött.

Jól döntöttem, amikor 1997 - ben bedobtam a törölközőt, elég volt a stresszből.

Ezután egy jó levezetés következett. Az elmúlt években főként oktatással foglalkoztam, szakmai vizsgatételeket készítettem, vizsgaelnöki teendőket láttam el, turizmust, szállodai, vendéglátóipari ismereteket tanítottam. Öröm volt , amikor a tanítványaim az Országos Szakmai Érettségi tanulmányi versenyeken kiválóan szerepeltek.

68 éves koromig dolgoztam, 69 éves koromban pedig nagyapám hazájába Ausztriába költöztem. Eddig jól döntöttünk. A család közelében, a jókedélyű osztrákok között, szép környezetben nagyon jól érezzük magunkat.

Szeretettel üdvözöllek Benneteket, jó egészséget kívánok, és kíváncsian várom a híreket Rólatok.

Vallató Péter