Vendéglátóipari Főiskola 50

ezek történtek velünk azóta

Mészáros Komáromi Ágnes

2015. június 08. 13:54 - arpi42

A főiskola után én rögtön Franciaországba mentem, eredetileg 9 Hónapra, de sajnos októberre beteg lettem és haza kellett mennem.
Csak februárban kezdtem el dolgozni a Szabadság Szállóban, először mint gyakornok, majd mint szállodatitkárnő. Első saját keresetemből fizetett szabadságomon ismerkedtem meg férjemmel, Umagban, Horvátországban (akkor még Jugoszlávia volt). Voltam a Budapest szállóban, ahol a Dobos igazgató mellett nem éreztem jól magam és onnan a Szigeti Nagy Szállóba kerültem, szintén mint szállodatitkár.

Férjemmel, akkor még csak a nagy szerelem miatt, szorgalmasan leveleztünk. Évente egy-kétszer találkoztunk. Amikor férjem második egyetemi végzettsége után, mint Jogi Referendár kezdett dolgozni, eljegyeztük magunkat és májusban (1969) állami engedéllyel összeházasodtunk. Addig nekem sikerült mindent titokban tartani. A néhány napos balatoni üdülés után Igazgatónőmnek bejelentettem, hogy megházasodtam és férjem nyugatnémet állampolgár.  Egy fél nap után behívott magához és megkért, hogy mondjak fel. Igy az egyházi esküvőig, három hónapig élveztem a Balatont. Mikor az összes engedélyt megkaptam, volt a templomi ceremonia és elhagyhattam M.o.-t egy konzuli útlevéllel.

Itt Németországban az első időszakban csak "háziasszony" voltam. Mikor férjem a második jogi vizsgát letette, költöztünk Heilbronnba, ahol én a "Kreissparkasse" dolgozója lettem. 74 -ben férjem egy politikai állást megpályázott, amit megnyert és így a mostani lakhelyünk Főpolgármestere lett, amit 17 évig csinált. Az első periódusban én szociális munkákat vállaltam és élveztem a sportlehetőségeket. A második periódusban és egy üzletet nyitottam, rengeteget, de szívesen és jó kedvvel dolgoztam

14 év után (kétezerben) fel kellett adnom tevékenységemet az otthoni problémák miatt. Sajnos férjem 50 évesen az első, majd 3 év után a második agyvérzést kapta. Kezdetben még reménykedtem, hogy mi mindent jól átvészelünk. Sajnos az évek folyamán a problémák csak nőttek nem csak férjem miatt, de édesanyám is egyre gyengébb lett. Vele is többet kellett foglalkoznom. Amikor már Mamimat nem tudtuk egyedül hagyni, egy féléves korházi fenntartózkodás után, Hűvösvölgyben egy kis otthonba vásároltuk be és én mindent eladtam Magyarországon.  Mamimat akkor minden hónapban egy hétre meglátogattam. 4 év otthon után sajnos ö elhagyott minket. Azóta, csak mint turista mehetek "haza", ami ellen bennem minden lázadozik. Így most már csak nagyon ritkán és röviden vagyok Pesten.


Tudnék jó néhány vicces dologról is írni, da akkor, gondolom, túl hosszú lenne beszámolom.

Üdvözlettel

Ági

(Dresen Ágnes)

Szólj hozzá!
Címkék: beszámolók

Vallató Péter

2015. június 08. 13:50 - arpi42

Kedves évfolyamtársaim!

Sajnos az összejövetelen nem tudok részt venni, ezért a "hozzászólásomat " írásban juttatom el Hozzátok.

Olgi, a feleségem, akivel - ha megérjük- februárban leszünk 50 éves házasok, szürkehályog műtét előtt áll, nekem pedig a szívemmel vannak problémáim.2011 - ben Debrecenben katétereztek, itt pedig júniusban van a folytatás.

Enyhítő körülmény számomra, hogy eddig valamennyi összejövetelen részt vettem  .

Mi 2012 óta Ausztriában, Frohnleitenben élünk, követtük a fiunkat és családját, akik 2010 óta laknak Ausztriában. Eleinte többször kijöttünk hozzájuk, de aztán úgy döntöttünk, hogy végleg elhagyjuk Magyarországot.

Frohnleitenben 400 méterre lakunk egymástól és a " hozzászólásomat " is náluk írom, mert ma délelőtt én vagyok az unokafelelős. Két aranyos unokánk van.5 éves kislány, és 3 éves fiú.Oroszul és magyarul beszélnek, és osztrák óvodába járnak.(a menyünk Lettországból származik.)

Az ilyen unokázás mindenkinek jó, és pénzben nem kifejezhető örömöket jelentenek számunkra.

A fiunk Péter kényszerből jött el Magyarországról, mert sem Debrecenben, sem pedig Budapesten nem tudott elhelyezkedni.(Angol, és német nyelvű tanári diplomával, holland nyelvű felsőfokú, honosított állami nyelvvizsgával, orosz nyelvtudással és Franciaországban turizmus szakon szerzett másoddiplomával.)

Csak összehasonlításképpen: a mi időnkben a felsőfokú  technikusi oklevéllel mindenki el tudott helyezkedni,sőt a fele előtte még ösztöndíjat is kapott.

 

Most magunkról is néhány szót.

A több évtizedes aranybikai, majd a Cívis Hotelsnél eltöltött idő után még ma is bánt ami az Aranybikával történt. Azzal a szállodával, ahol a 80 - as években, és a 90 - es évek elején még három Védnöki Táblás üzlet működött.

Jól döntöttem, amikor 1997 - ben bedobtam a törölközőt, elég volt a stresszből.

Ezután egy jó levezetés következett. Az elmúlt években főként oktatással foglalkoztam, szakmai vizsgatételeket készítettem, vizsgaelnöki teendőket láttam el, turizmust, szállodai, vendéglátóipari ismereteket tanítottam. Öröm volt , amikor a tanítványaim az Országos Szakmai Érettségi tanulmányi versenyeken kiválóan szerepeltek.

68 éves koromig dolgoztam, 69 éves koromban pedig nagyapám hazájába Ausztriába költöztem. Eddig jól döntöttünk. A család közelében, a jókedélyű osztrákok között, szép környezetben nagyon jól érezzük magunkat.

Szeretettel üdvözöllek Benneteket, jó egészséget kívánok, és kíváncsian várom a híreket Rólatok.

Vallató Péter

Szólj hozzá!
Címkék: beszámolók

Flesch Péter

2015. június 08. 13:45 - arpi42

Szia Srácok!

Alulírott  Flesch Péter  igazoltan vagyok távol. Wossala Gyuri hozta  az  igazolást. Magamról  csak annyit  hogy  még  öreg nyugdijasként bejárok  a Burger King központi irodájába mint  örökös vezérigazgató  helyettes. Két  fiam Tamás 50 és  Gábor  40 évesek. Mindketten  a hotel  szakmában dolgoznak. Mindketten  az  Alkotmány  utcai suliban  végeztek. Négy  unokám van. Kettő, hat,  tizenhat  és  huszonhárom  évesek.. Sajnálom  hogy  nem  tudok  részt venni  ezen  a rangos  eseményen  . Remélem  a következőn ott leszek . Mindenkit  Üdvözlök. Jó  dumálást . Jó  mulatást. A jövőre  vonatkozóan kiváló  egészséget kívánok mindenkinek.

Szevasztok:

Flesch Péter 

Szólj hozzá!
Címkék: beszámolók

Wossala György

2015. június 08. 13:42 - arpi42

Posztgraduális tanulmányom :

  • 1966/67 – HILTON EUR Közgazdasági – Idegenforgalmi ösztöndíj, Róma – Hilton nemzetközi diploma

Szakmai tapasztalat:

  • 1967- Pannónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat, Siófoki Szállodasor – igazgató,
  • 1968-1973 Pannónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat, Budapest – osztályvezető, főosztályvezető,
  • 1973-75 Olimpia Szálloda, Budapest – igazgató,
  • 1976- 1990 egyéni vállalkozó (zippzár, vendéglátás)
  • 1990- tulajdonos és/vagy ügyvezető igazgató különböző vállalkozásokban, jelentősebbek: Normafa Szálló Budapest; Juventus Rádió, Hungarorama Media, Ramada Hotel & Resort Balaton.

Fontosabb kitüntetéseim:

  • Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje, 2009
  • Vitézi Rend Jubileumi Ezüst Nagykeresztje, 2010
  • Tisztségeim:
  • 1991-1994 Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda – Igazgatótanács Elnöke,
  • 1991 - Magyar Vitorlás Szövetség – Ügyvezető Elnök; 2012- Társelnök
  • 2004 – 2010 Európai Vitorlás Szövetség – Elnök,
  • 2010 - Európai Vitorlás Szövetség – Örökös Tiszteletbeli Elnök
  • 2008 – 2014 Menedzserek Országos Szövetsége – Választmányi Tag,
  • 2009 - Magyar Szálloda Szövetség – Tanácsadó Testületi Tag,
  • 2004 - Magyar Olimpiai Bizottság – Tag, a MOB Gazdasági Bizottságának tagja

Sporteredményeim:                                                                                                          

  • többszörös Világ- és Európa bajnok, illetve dobogós helyezett vitorlázásban, különböző hajóosztályokban
  • háromszoros olimpiai résztvevő

 

Ami a privát életemet, családomat illeti:

Nős vagyok, feleségem 29 éve Beate aki egyébként német állampolgár

5 gyerekem (és 3 unokám):

Barbara mióta kb. 20 éve Lausanne-t elvégezte Svájcban él, jelenleg egy nagy multinál CFO, itt 2 unoka

Rozi Bpesten éttermezik, nemrég nyitotta a Bazilikánál legújabb üzletét

Zsófi IBM-es volt, férjhez ment Siófokon és most a családi tulajdonban lévő Kentaur Hotelt üzemeltetik férjével, itt egy unoka.

Kristóf Afrikában egy nagy multi mobil-banking kontinens managere (átállt a másik oldalra).

Constantin Oxfordban tanul

Még elvitorlázgatok nemzetközi szinten is, bár már nem annyira aktív - olimpiai szinten.

Most próbálom visszavásárolni ezt a kávéházat, amit a svájci frank trükkel 4 éve elvarjúzott a bank, remélem hét végére már parafálódik a bolt.

 

 

Szólj hozzá!
Címkék: beszámolók

Csákvári Árpád

2015. június 08. 13:38 - arpi42

 

Így értem el napjainkig:

Főiskola után féléves Gellért szállodai agyfényesítés következett, majd a 66-ban nyíló Sport szállodában szállodai üzletvezető lettem.

Szűk három hónapi csillogás után beindult a rakéta és április végén üstökösként tűntem fel első szocialista városunk ötágú  vörös csillagokkal díszített egén, az Aranycsillag Szálloda igazgatói vörös bársony székében. Utólag,-50 év távlatából is-  mosolygok, a világot megváltani készülő ifjú titán aktivitásán és soha nem mulasztom el kalapom megemelését ottani kollégáim előtt. Elviselték hiperaktivitásomat.

 Nem úgy a város pártvezetése. Egy hét után összebalhéztunk,( már nem én velük, hanem ők velem) de közel négy évig nem tudott ledobni a ló. Mivel odakerülésem pillanatától olthatatlan vágyam volt a főváros iránt, amit a Nagy Vezír végül is méltányolt és a kitüntetésnek is beillő „száműzetésem” véget ért. Nem volt az oly rossz, de a város brrrrrr.

Jött Budapest. Ez volt nekem „Amerika”. Budapest Szállodaigazgató helyettes lettem bő 3 évig.  Talán nem voltam elég hűséges vagy „magasabbra” vágytam, elhagytam szakmai bölcsőmet, a Hungarhotelst.

Ablakomból látszott egy építkezés, ott épült (az) EUROPA. (No nem az, amit ma annyit emlegetnek, hanem a szálloda. Megcéloztam, és 20 évig – építéstől félig bontásig vezettem. Aztán elért a privatizáció és 93-ban feleslegessé váltam.

De nem volt gáz, mert mikor kirúgtak, már volt állásom a Balatonon és nem is rossz. A Veszprém megyei Önkormányzat  a Balatontourist igazgatói székére pályázatot írt ki. Sok pártból álló politikai testület, komoly versenyfutás. Jó szakmai referencia, jó pályázat, kis hátszél,,, győzelem”.

Hát itt tanultam meg, mit jelent a „gyütt-ment”. A többiek mind megyeiek voltak én meg gyütt-ment. Tartott 3 évig , míg megemésztettek, de aztán „örökös tag” lettem. Ehhez hozzájárult az is, hogy több köztestületi, szakmai, érdekvédelmi, civil és gazdasági társaság irányító szervezetében vettem/vehettem részt.

Néhány szakmai kitüntetés mellett 2006-ban megkaptam a „Köztársaság Arany Érdemkereszt” kitüntetést. Külön öröm volt számomra, hogy ezt Lombosi Gábor társaságában vehettem át.

2005-ben a Megyei Önkormányzat eladta a céget, azaz a 15 Balaton parti kempinget. De most nem rúgtak ki. Még 2 évig maradtam Veszprémben.

Ami aztán jött, azt már nem tudtam volna csinálni (szalámi, húsdaráló). A budapesti Tulaj központjában részt vettem a megalomán balatoni fejlesztési tervek alkotásában és 66 évesen elég öregnek éreztem magam, hogy abbahagyjam. De végül bedőlt a cég. Akár hiszitek akár nem, nem én okoztam a vesztét.

Így legalább lelkiismeret-furdalás nélkül megtértem gyümölcsfáimhoz.

 

Apropó gyümölcsfák:

Amikor nem dolgoztam, sportolgattam és balatoni kertünket ápolgattam, (ami mára szinte otthonunkká vált a budapesti mellett.) Erre veszprémi időmben jó alkalmam volt. Jó néhányszor körbebicikliztem és át is úsztam a Balatont. Legemlékezetesebb a 11 marathonfutás és a Bécs Budapest Supermarathon.(utóbbi váltóban.)

A főiskola rendes tanulmányon kívül elvégeztem a kiegészítőt, Üzemgazdász lettem, majd szintén a Főiskolán a Szakközgazdász képzőt. De ennek már nem sok hasznát veszem.

Viszont, múlt évben kétszer egy napos képzésen, pálinkafőző és rétes készítő tanfolyamot végeztem, no látjátok most ennek jött el az ideje.

Családom kiterjedtségére a közepes a jellemző Első házasságomban két nagy fiam van. Idősebb, András tovább vitte az  apja szakmáját (ma már lebeszélném, de akkor tetszett. Kempinszkyben portás, nála két unokám van

Kisebbik, Tamás szintén  a szakmában kezdett, Francia országban tanult, szakácsnak, Ez nekem ma is tetszene, de neki nem. Ma Izraelben halat tenyésztés ott három unokám van.

Még mind az öten tanulnak.

Második házasságban van egy lányom, Zsófi. Ő segít ennek az oldalnak összeállításában. Nála, hála istennek fel sem merült a szülők szakmája, t.i. feleségem szintén a Főiskolánk gyermeke, de már elhagyta a pályát. Zsófinak több esze volt, Pszichológus lett.

Az most annyira menő, mint a mi időnkben a vendéglátás.

Szólj hozzá!
Címkék: beszámolók
süti beállítások módosítása