Vendéglátóipari Főiskola 50

ezek történtek velünk azóta

Záhonyi Vali

2015. június 08. 13:57 - arpi42

Családunk kibővült. A két gyermeknek (egy lány, egy fiú) köszönhetően: öt unokám van; 2 lány és 3 fiú. Korban elég széles skálát ölelnek át (3 és 18 év közöttiek).

Férjemmel mindketten nyugdíjasok vagyunk. Életünket kitölti az utazás a gyerekekhez vagy az arra való készülődés, mivel Belgiumban, ill. Kaliforniában élnek. Így a hétköznapok szürkesége (nem az „ötven árnyalata”) nem tud elhatalmasodni. Szívesen járunk Magyarországon rendezvényekre, fesztiválokra. Ha tehetem, lemegyek a Duna-partra biciklizni. Szellemi képességem nem romlott. Most is csak egy dolgot felejtek el. (Régen 10-ből egyet, jelenleg kettőből egyet.)

 

 MUNKÁM

Visszatekintve az alapokig 1968-ban elvégeztem a különbözetit (Főiskola lett). A szamárlétra minden fokát bejártam. Szakképesítést szereztem felszolgáló és portás szakmából. A főiskolán ösztöndíjas voltam a Hungar Hotels berkeiben. Szállodát választottam, mert itt hozzám jött a vendég.

Az elmúlt 50 évben legtöbbet Csákvári Árpival hozott össze a sors. Remek főnököm volt mindig, most már megmondhatom. Magyar Mártival minden évben érettségi találkozón futunk össze. Flesch Petivel is többször találkoztunk. Kozma Anival is össze-össze jövünk, főleg e-mail-ben. Termes Attikával dolgoztam együtt. Pócs Imivel is a nyugdíjas találkozókon futunk össze.

Szerencsés voltam, mert végig azt csináltam, amit szerettem is. A kollégáim szerint dinamikus, a férjem szerint izgága vagyok. Nyugdíjba menésem kissé megrázott. Hiányzott a szálloda. A Turizmus Zrt.-nél pár évig a szállodák minőségi besorolását teszteltem. Vizsgáztam közös képviseletből, és Szentendrén egy társasházban közös képviselőséget vállaltam.

2009-ben történt komolyabb betegségem óta teljesen „nyugdíjas” vagyok.

1989-től 2003-ig Münchenben dolgoztunk. Visszatérve Pannoniánál kineveztek az Emke igazgatójának. Innen mentem nyugdíjba. több iskolatársamról hallomásból értesültem életük egy-egy szakaszánál. Így nem teljesen „tudatlanul” megyek Almádiba.

Várom a találkozást Veletek, egy baráti ölelésre és jó duma partikra, emlékezésekre.

Budapest, 2015. június 5

Zseni Vali.

Szólj hozzá!
Címkék: beszámolók

A bejegyzés trackback címe:

https://foiskola50.blog.hu/api/trackback/id/tr47526482

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása