A főiskola után én rögtön Franciaországba mentem, eredetileg 9 Hónapra, de sajnos októberre beteg lettem és haza kellett mennem.
Csak februárban kezdtem el dolgozni a Szabadság Szállóban, először mint gyakornok, majd mint szállodatitkárnő. Első saját keresetemből fizetett szabadságomon ismerkedtem meg férjemmel, Umagban, Horvátországban (akkor még Jugoszlávia volt). Voltam a Budapest szállóban, ahol a Dobos igazgató mellett nem éreztem jól magam és onnan a Szigeti Nagy Szállóba kerültem, szintén mint szállodatitkár.

Férjemmel, akkor még csak a nagy szerelem miatt, szorgalmasan leveleztünk. Évente egy-kétszer találkoztunk. Amikor férjem második egyetemi végzettsége után, mint Jogi Referendár kezdett dolgozni, eljegyeztük magunkat és májusban (1969) állami engedéllyel összeházasodtunk. Addig nekem sikerült mindent titokban tartani. A néhány napos balatoni üdülés után Igazgatónőmnek bejelentettem, hogy megházasodtam és férjem nyugatnémet állampolgár.  Egy fél nap után behívott magához és megkért, hogy mondjak fel. Igy az egyházi esküvőig, három hónapig élveztem a Balatont. Mikor az összes engedélyt megkaptam, volt a templomi ceremonia és elhagyhattam M.o.-t egy konzuli útlevéllel.

Itt Németországban az első időszakban csak "háziasszony" voltam. Mikor férjem a második jogi vizsgát letette, költöztünk Heilbronnba, ahol én a "Kreissparkasse" dolgozója lettem. 74 -ben férjem egy politikai állást megpályázott, amit megnyert és így a mostani lakhelyünk Főpolgármestere lett, amit 17 évig csinált. Az első periódusban én szociális munkákat vállaltam és élveztem a sportlehetőségeket. A második periódusban és egy üzletet nyitottam, rengeteget, de szívesen és jó kedvvel dolgoztam

14 év után (kétezerben) fel kellett adnom tevékenységemet az otthoni problémák miatt. Sajnos férjem 50 évesen az első, majd 3 év után a második agyvérzést kapta. Kezdetben még reménykedtem, hogy mi mindent jól átvészelünk. Sajnos az évek folyamán a problémák csak nőttek nem csak férjem miatt, de édesanyám is egyre gyengébb lett. Vele is többet kellett foglalkoznom. Amikor már Mamimat nem tudtuk egyedül hagyni, egy féléves korházi fenntartózkodás után, Hűvösvölgyben egy kis otthonba vásároltuk be és én mindent eladtam Magyarországon.  Mamimat akkor minden hónapban egy hétre meglátogattam. 4 év otthon után sajnos ö elhagyott minket. Azóta, csak mint turista mehetek "haza", ami ellen bennem minden lázadozik. Így most már csak nagyon ritkán és röviden vagyok Pesten.

Tudnék jó néhány vicces dologról is írni, da akkor, gondolom, túl hosszú lenne beszámolom.

Üdvözlettel

Ági

(Dresen Ágnes)